Az Összhang Terápia bemutatásával először az ÉTA Országos Szövetség honlapján találkoztunk, majd személyesen is volt lehetőségünk megismerni Áront egy HSOÉSZ által szervezett rendezvényen, ahol egy kicsit mesélt nekünk a módszerükről. Hogy bővebb ismereteink legyenek a terápiás lehetőségről, Szilvia látogatást tett az Attila utcai „stúdióban” és interjút készített Krisztinával és Áronnal. Mit is takar pontosan az Összhang terápia? Hogyan alakult ki a módszer? Mik voltak a személyes motivációk?
Kriszti és Áron kollégák voltak a XV. kerületi Fejlesztő Gondozó Központban. Egy érintett anyuka vetette fel, hogy találkozzanak és konzultáljanak, mivel a gyermeke mindkettőjükhöz járt fejlesztésre. Így találtak egymásra.
Hamar kiderült: szakmailag, mentalitásban, habitusban ugyanazt az utat járják. Sőt, a sérült fiatalokkal való munkáról, törődésről is hasonlóképpen gondolkodnak. Kriszti és Áron munkája a családok bevonására épül, hiszen úgy vélik, hogy a fejlesztési folyamat csak akkor lehet igazán eredményes, ha a szülők tevőlegesen részt vesznek benne. A vizsgálatot követően közösen beszélgetnek a szülőkkel meglátásaikról, szándékokról, célokról.
Áron a középiskolában szociális munkát tanult. Már tizenéves korában tudta, érezte, hogy fogyatékos személyekkel szeretne foglalkozni. Gyógymasszőri szakon folytatta tovább tanulmányait a Nemzetközi Masszázs Akadémián, majd egy idősek otthonában kezdett el dolgozni. Bár lelkesen vágott bele, nem érkezett meg számára a hivatástudat.
Kriszti számára a pályaválasztási könyvet böngészve, egy álmatlan éjszaka alkalmával érkezett meg a felismerés, hogy mozgássérülteken szeretne segíteni. Konduktor tanítóként végzett, a Pető Intézetben helyezkedett el. Gyermekei születését követően került a 16. életévet betöltött évfolyamok diákjaihoz a Salkaházi Sára Katolikus Iskolában. Hogy miért? A velük való munkát érezte a leginkább otthonosnak. A serdülők speciális korosztály, jellemzően sok helyről kiszorulnak. Az iskolarendszer már nem, a szociális háló még nem fordít kellő gondot rájuk. Ráadásul, ha mindezeken felül még súlyosan halmozottak, vagyis a mozgássérültségük mellé társul látás- vagy hallássérülés, nagyon leszűkülnek a lehetőségeik. „Mi pedig éppen ezt a korosztályt szeretjük a legjobban a terápiás munkánk során!” – mondják mosolyogva mindketten.
Hogy zajlik egy összhangterápiás találkozás? Mitől más ez a megközelítés? Még csak összehasonlítani sem lehet két alkalmat! Az egyik fő jellemzője a munkájuknak, hogy minden foglalkozás egyedi és személyre szabott. Egy nem beszélő fiatal esetében apró jelekkel, szemkontaktussal kommunikálnak. Figyelik a visszajelzéseket, és ha aznap valamelyik mozdulatsor nehezebben megy, akkor másikra váltanak. „Alkalmazkodunk.” Előfordul, hogy Áron kellemesen lelazítja a hozzájuk érkező fiatalt, majd Kriszti már ebben az oldott állapotban tudja végezni vele a gyakorlatokat. Olyan is előfordul, hogy Kriszti „dolgozza” meg a kis beteget, aki Áronnál „pihen meg” a megerőltető bevezetést követően.
Áron a Yumeiho-t alkalmazza a terápiás munkájában. A kezelés akupresszúrás elemekből (nem akupresszúrás pontok ingerléséből), masszázsból, ízületeket helyre igazító technikákból áll. Már 6 hónapos kortól alkalmazható, egyéni szükségletekhez igazítják a szakemberek. A földön fekve, ruhán keresztül történik. „A Yumeiho inkább kezelés, mint masszázs” – válaszolja, amikor a kellemességét firtatom a módszernek. „Van olyan vendég, aki kifejezetten szereti, ha kiropogtatják a csontjait, más a finom nyomásokat kedveli.”
Az alkalmazott módszer lényege a testséma visszaállítása. A csípőelmozdulásokból adódik az elváltozott testtartás, mely befolyásolhatja az idegrendszerünket. A cél a test szimmetriájának visszaállítása, a fájdalom, a spaszticitás (fokozott izomtónus) csökkentése. Hitvallásuk szerint a sérültek esetében a tartós fogyatékos állapottal is lehet kezdeni valamit. A fő cél természetesen az állapotmegőrzés. Ezzel együtt lehetséges az egyensúly javítása, vagy a mozdulat szebb kivitelezése a betegeknél. Sikerek? Vannak! Egy huszonéves fiatal fürdésnél például segítségképpen megemelte a lábát, amire korábban nem volt példa. Katalizátorként működik, önbizalmat növel a gyógykezelés.
Nézem őket és jókedvem lesz. Fiatalok, vidámak, közvetlenek. Nyitottság, szenvedély, öröm hallatszódik ki a szavaikból. Továbbképzésekre, konferenciákra járnak, szakmai kapcsolatokat építenek, fejlődnek, inspirálódnak. „A gyerekeink sokfélék” – hangzik a miértekre a válasz. Kriszti például most „ADHD és autista vonalon” képzi magát, Áronnal együtt tele van ötletekkel. „Azt vettük észre, hogy a spasztikus fiataloknál nagyfokú lelazulást tudunk elérni a hangtállal. A szülők nagyon nyitottak, így az a tervünk, hogy már 2025 januárjától belevágunk” – avatnak be a részletekbe. „Visszajövök hozzátok és megnézem” – vágom rá lelkesen. „Gyere, várunk!”
A módszer hatására számos sikeres eredmény született, például olyan fiataloknál, akik korábban nem voltak képesek bizonyos mozdulatokat végrehajtani. Az Összhang Terápia nemcsak a gyógyulás, hanem a boldogság és a remény forrása is, hiszen a fiatalok önbizalmát és lelki állapotát is javítja. Az alapítókat pedig a szeretet, a nyitottság és a szakmai szenvedély vezérli.
A kertvárosi utcán hazafelé tartva még rajtuk gondolkodom. Kezdeményezésükre csakugyan nem lehet mást, kifejezőbb szót találni, mint azt a bizonyos jelzőt, melyet a terápiájukra használnak, mely áthatja összes rezdülésüket.
„ÖSSZHANG!”
Sz-Major Szilvia